Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Szöcske

A CIHERÉSBEN


em-cé-em-el-iksz-iksz-i-iksz
csuklómon az ér fölé írtam
fekete rostirónnal egy monogram után
a főtér a tisztás
egymásra dőlő templomtornyok ujjaim
fűbe térdelve szorítom a balkezem-börtönt
mocorog benne a szöcske
aztán leáll
mintha meghalt volna
látszólag beledermed a szabadság elvesztésébe
de tudom hogy ugrásra készen
várja a fényt

em-cé-em-el-iksz-iksz-i-iksz
fel kell tennem a kérdést
eljön-e az én szabadságom
élek-e majd vele
ha tíz-húsz-harminc év múlva
hirtelen kinyílnak körülöttem a hatalmas ujjak

útjára bocsátom a szöcskét
nem mozdul
csodálkozik
mintha összenőtt volna a tenyeremmel
aztán amikor már nem is várnám
egyetlen elrugaszkodással
nagy ívben repül a levelek közé
hazatalált

em-em-iksz-i-i
itt rohadok egy ököl sötétjében


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu