Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Sietve

LASSAN, ATYÁM


Ahogy születtem, éppen úgy
végzem: sietve, hirtelen.
Csodálkoznak, hogy nincs jelen
testemben senki. – Menj, aludj! –

biztatnak ellenérdekelt
felek, mással nincs kapcsolat –
mi majd vigyázzuk álmodat,
mi majd elfojtjuk énedet,

mi mondjuk meg, hogy mi a vers,
szerkesztünk antológiát,
táplálgatjuk a fóbiád,
minden sérelmet kiheversz

másfélszáz (vagy több) éven át,
addig csak miénk itt a placc,
mi Szépek, fenn – te lenn maradsz,
végigpróbáltuk jólbevált

trükkök ezrét a lényeden,
nem várjuk meg, hogy visszarúgj. –
Ahogy születtem, éppen úgy
végzem: sietve, hirtelen.


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu