Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


(presszózajban)

JELENTÉSEK KÖNYVE


Beszélgessünk - ajánlom fel neki,
miközben kávéjába cukrot önt
s a mennyezetre gyanakvón tekint föl -
beszélgessünk a komprádor elitről,
habár e réteg nem zavarja önt,
mert létezését el sem ismeri.

Morálisan mily abszurd tandem ez,
csak egyirányú adatforgalom,
az árulót eláruló is árul,
s a főbb árulók minden átka ráhull,
mert az a hű, kié a hatalom,
s forog tovább a régi-új lemez.

Beszélgessünk - könyörgök már neki,
záróra lesz, maradni nincs esély,
leolvashatnánk egymás homlokáról
a jelsort, amit memóriánk tárol,
utána úgyis elnyel kint az éj,
s a játszmát bárki elveszítheti.

Nem válaszol. Csönd zúg. Elnézhetem,
a csészét fogja májfoltos keze.
Csettintésére végrehajtók várnak,
találgatják a mozdulatlan árnyak,
hogy még egy évet engedélyez-e,
vagy szétlöveti most az életem.


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu