Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Minden lehetsz

A RÉVNÉL


Minden lehet a tükröd. Még az égi, kráterrücskös
kődarab is, rejtőzködni nem kívánó szerelmespárok
kerekképű kedvence, ciklikus vendég a hormonrendszeredben.
Csak úgy pattintsad vissza hepehupás burkodról
a napfényt, hogy pontosan feléje vegye útját,
és már láthatod is benne magad, kedved és szándékod szerint,
ha tetszik, boldognak, egyszeri pillanatok habzsoló
urának, vagy szerencsétlennek - a te döntésed.
Minden lehetsz, amit meg mersz érteni magadból,
ésszel mérhető pontokon túlra nem nyúlva, lehetsz
bárhol - akár több helyen egyidejűleg - e négydimenziós kisvilágban,
de belül, csak belül, hiába lázadoznál, nincs kiút,
érvényes rád a belső rend minden szabálya, törvénye,
biológia, fizika, kémia, matematika, s a költészet is, igen, még az is,
csak el nem hagyhatod, maradnod kell, amíg magához nem
szólítja-szívja lelked a kívül élő, egyetlen, örök őserő.

- Befejezted? - kérdeztem.
Befejezte. Soha többé nem tanít semmire.



< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu