Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Közvetlen kapcsolat

LASSAN, ATYÁM


"hogy rá ne szedjen minket a Sátán." (2Korinthus 2:10)



Hajnalban keltem, sorra vettem,
kinek mit kell ma megbocsátanom,
s ahogy rajzolta árnyékát a rom,
ég volt alattam, föld felettem.

Fiam, nálad lesz jobb kezekben:
e fölfordult világot átadom,
keresztjét is cipeld a válladon.
A Sátánról, hogy rá ne szedjen,

ne kérjél információkat,
elég ha sejted, érd be ennyivel,
memóriádba égetned se kell,

hiszen oda is behatolhat.
Tudni fogom, hogy ellenére élsz.
Egy kőben fekszem. Itt mindig elérsz.


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu