Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Klijje-kiílje

A CIHERÉSBEN


klijje-kiílje - kiáltja, szeretlek, fentről,
fentről az ott pihenő kis lelkek alól,
és hazaszáll merész zuhanással,
lent csak a vártafa várja,
buteo buteo, vén egerészölyv,
sárga a csűdje s a csőre töve,
szép hasi pettyei barnák, mint barna a kőszén;
klijje-kiílje - sírja, siratja híven,
tudja, hogy lent az a véres tollcsomó csak a társa,
de amott már pálinkáskulacsot kottyangat a tar koponyájú vadorzó,
füstöl a puska csöve, érveit felköhögi;
klijje-kiílje - nincs menedéke sehol, hisz'
írva vagyon, hogy íme az ember,
már a lelke se pánsíp,
klijje-kiílje, elnémul ma a vén ölyv,
tölgyerdő peremén, egyedül.


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu