Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Hótakarta tadzsik lelkek

RÉGI VERSEKBŐL



AZ ŐR

minden nap mécsest gyújt egy név alatt

leül kivárja mozdulatlanul
ahogy a szó felizzik mint a kő
s a ráhullt könny pörögve sistereg
mint tűzhely lapján forgó cseppgolyó

a nyelvben rejlő ősemlékezet
a karnyújtáson túli zárt idő
hogy VAN perzsául hunul magyarul
mit tudni már csak legbelül szabad

minden nap mécsest gyújt egy név alatt


INDULJ RUBÁIDDAL

Nincs út Ninivébe soha többé Allah
pávák kacagását se vezényli Allah
fényár a világot beteríti bőven
fuldoklik az ember ha a lelke hallgat

Ültél parazsakra s követelték hallgass
kincstárkiürítők kiabálták hallgass
orv áramütések kanyarítnak görcsbe
fuldoklik az ember ha a lelke hallgat

Ez hírneves ország Magyarisztán vége
erkölcsi kufárok mocsaras vidéke
adják-veszik itt már törekért a jó szót
indulj rubáiddal inkább Ninivébe


PÁRBESZÉD RÚDAKIVAL

Nem lesz e világon homogén emberiség,
sírók sokasodnak, csak a zsarnok szeme ép,
bölcs Rúdaki mester, ne tetézd már a hiányt,
csapjad fel az égig a koporsód fedelét!

Bár nélkülem elszállt az időből ezer év,
hű tadzsikok őrzik szavaim jó erejét,
élek! De te honnan kanyarodtál ide át,
ébreszteni engem, idegen, mondd ki, miért?!

Futtam, menekültem maradék sorsomon át,
fennsík magasában kicsi nép asztala várt,
hajdan Magyarisztán fia voltam, de hazám
űzött a Pamírig, s lelek itt majd nyugovást.


PERZSA KÖZMONDÁSOK

a bölcs mindig a szőnyeglyukra ül
te se mutasd hogy milyen legbelül
a folytonosság kelt csodálatot
ami titok az maradjon titok

ha rózsát akarsz tiszteld tövisét
fényes hegyes csodáld és dícsérd
s ha ujjadból egy vércsepp bújt elő
e kis rubinkő mily előkelő

szűk házban se búsulj estelente
és ne töprengj a gazdagabbakon
nagyobb tetőre több hó hull telente
és olvadáskor több lé önt nyakon

ha víz lepett el úgyse számít
hogy egy öllel avagy százzal
süllyedsz a sorsod legaljáig
és megbékélsz a fulladással

ha vallomásodat nem kísérte siker
ne hidd hogy ugyanott ismét dalolni kell
kár újabb ihletért üldözni a múzsát
aki árpát vetett nem arathat búzát

a küzdelemben részt vettél
de sértetlen maradtál
egy jókor lelt kő többet ér
száz rosszkor jött aranynál


SZERPENTIN

Isten tenyeréből eledelt senki se kap,
áhítsz a nagy égről pici pont csillagokat.
Föntebb a Pamírnál soha nem lesz a tiéd,
izzó köveket látsz, meg az Isten tenyerét.

Fényes bizonyosság, feszülő hajnali ég.
Rádbízta ma lelkét ez a jámbor kicsi nép,
kátyús hegyi úton zötyögünk át az időn,
békélj meg a sorssal, ne szidalmazd, ami jön.



< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu