Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Egyensúly

JELENTÉSEK KÖNYVE


csak álmodta mielőtt elindult
hogy a nevét mondták háromszor is az ő nevét
derengett rémlett sosem vált egyértelművé
hogy elképzelte leírta vagy tényleg megtörtént vele
belefért-e az életébe ahogyan utat tört magának
szabadkozva a zsibongó tömegben
és fellépett a deszkára amit addig csak messziről látott
és kis terpeszben ott állt a fölpántlikázott
mikrofoncsokor előtt
mondom mindez így utólag bizonytalan sőt
a győzteseknek kijáró erőfölényt igénybe véve
könnyedén cáfolható
de az már bizonyos hogy mindkét kezét
vállmagasságig emelte
és tenyerét ferdén felfelé fordította
és lassan ökölbe zárta az ujjait
megkapaszkodott a rá irányított fényfolt szélében
mert a világban rendnek kell lennie
és meg nem inoghat el nem eshet
neki itt szilárdan állnia kell
mert most őt is szólni szólítja végre a méltányosság
legalábbis azt hitte szegény
annyi hiábavalónak bizonyult esztendő után
a zsibongás elcsitult páran még köhintettek párat
aztán csak a csönd a langymeleg himbálta lassú hullámait
ott kellett maradnia nem mehetett vissza a helyére
a tekinteteket mint megannyi tűszúrást érezte az arcán
de egyetlen zokszó sem hagyta el az ajkát
nógatták kezdje már biztatták sorolja
jajgasson sopánkodjon énekeljen
mutassa azokat a legendás véraláfutásokat
sebeket varokat hegeket árulásokat bűnöket
nevezze meg a bűnösöket
álljon ki végre kiáltották neki észbe se véve
hogy ő az egyetlen aki akkor ott kiállt
és türelmetlen ütemes tapsba kezdtek a gyilkosok
Tisztelt Há! - mondta rekedten és a taps elcsitult
de a költő csak állt a fölpántlikázott
mikrofoncsokor előtt
megkapaszkodott a rá irányított fényfolt szélében
mint rab a rácsban
melyen kijutni nem tud ugyan
és jeleket se küldhet máshoz
legfeljebb a jegenyék csúcsa fölötti vonulásukban
biztos madarakhoz
meg az éghez ami régóta figyeli
tehát úgyis tudja minden gondolatát


< >



Naspä na obsah | Spä na hlavné menu