Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


(dátuma végtelenített)

JELENTÉSEK KÖNYVE


ezek a sorok itt arra várnak
arra várnak hogy majd az Isten
hogy majd az Isten hátha egyszer
hogy hátha egyszer erre jár és - - -
mondom hogy egyszer erre járhat
tudom hol vagyok ne üvöltözz
Magyarország de nincs rá törvény
hogy itt miért nem <> miért pont itt nem
nincs rá példa hogy nem törődik
hogy hátra nem néz meg se fordul
nincs beírva a Bibliába
hogy ezt a nyájat elfelejti
és meg se váltja ki se váltja
az uzsorából - - - bottal jár tán
le sem hajolhat becsípődés
kínozza bosszús antropomorf
egészen bácsiforma Isten
őrizzük emlékezetünkben
pedig ki látta az se látta
van szakálla vagy nincs szakálla
ezek a sorok itt arra várnak
végigolvassa egyszer őket
végighúzza majd bütykös ujját
és karakterről karakterre
világosul meg jelentésünk
fölmagaslik az egész mondat
szavakká összeálló arcok
metrummá szerveződő szufla
himnusszá komponált közösség
ezek a sorok arra várnak
arra várnak hogy értse őket
mert hátha egyszer erre jár és - - -
akik itt vannak rég itt vannak
hajnalban jöttek zokszó nélkül
hozták a kisszéket magukkal
hozták a történelmi sámlit
fegyelmezetten ülnek várnak
magyarok nemzedékek óta
sejtik hogy nem kerülnek sorra
de írják s írják mind hiába
hozzáteszem a magamét is
mielőtt átadnám fiamnak
helyemet itt a mozdulatlan
szalag legvégén ahol éltem
s belenyugszunk a véletlenbe
hogy mi maradtunk utoljára


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu