Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Bozor Szobir

MŰFORDÍTÁSOKBÓL


HEGYLAKÓK

Mi, hegylakók, sosem
bővelkedtünk ruhában, élelemben.
Szerényen élünk, jó reményben, csendben
a parcellázott meredélyeken.

Túlfutnak minden felhőrétegen,
sziklák közt kúsznak fölfelé a szántóföldjeink.

Nem élünk nemtörődöm léhűtők szerint,
nem háborítnak öntelt, zagyva szólamok.
Mi itt vetünk magot.

Megmérünk mindent pontos mérlegen:
aranyat érnek itt
a forrás csöppjei, a pergő búzaszem,
s a legendásan ősi szilfatörzsek.

A felhőkkel nem kérkedünk sosem,
pedig mitőlünk szállnak le a völgybe.
De örömünk felszökken fényesen,
amikor bátor,
szívós munkából,
az élő sorsnak és a lelketlen anyagnak
örök harcából
ismét megmentő hajtások fakadnak
büszkék vagyunk olyankor,
mi, hegylakók!


< >


Bozor Szobir
tadzsik költő 1938-ban született.
Hazájában a hatalom üldözte, börtönbe zárta,
amnesztiával szabadult.
Menedékjogot kapott az Egyesült Államokban,
csak 2013-ban térhetett vissza Tadzsikisztánba.


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu