Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Bábuk

JELENTÉSEK KÖNYVE


(K. Zsoltnak)


Gyarló bábuk voltunk mindannyian -
ísmételgeti reszketést mímelő szájjal.
Mozdulatlan kellett maradnia évekig,
gépe kiszámította előre, milyen ritmusban
csapódnak lelkére a szolgálati kalapácsok.

Ül a biztonság illúzióját zümmögő
légypettyes konyhai lámpa alatt,
lecsavarja a töltőtoll aranyozott kupakját,
egyszavas verset ír a szalvétára:
mimikri, mindig csak ezt.

Jelentkezik végül a Szépek közé,
hivatásos árulónak kell állnia,
idegen térítők kántora lesz,
törleszkedik a
new wawe-hez, kap egy
lavórnyi tapsot, abban áztatja verslábait.

És valóban gyarló bábuk? És mindannyian?
Egy se akadt közülünk, aki legalább
kettős cselekkel próbálkozott? A bábuk
tudják: olykor a nemzetközi nagymester is
elveszít egy-egy játszmát a szimultánon.

Aztán a kezdőállás újra. Mint mindig, pontosan.
A zsarnok új zsarnok, a fehér fekete.
Kimentik, átfestik, aki tovább szolgál.
Már díjat vár, a VIP-páholyból integet.


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu