Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Apokrif énekek

SZÍNRŐL SZÍNRE


I.

azonképpen itt e földön
jegyzetfüzet mintabörtön
sorok drótjában az áram
őrtorony a miatyánkban

lélekfogytig ugyanabban
menetelve szakadatlan
védő vádolt vádló védett
és továbbszáll az ítélet

örökli majd lányom fiam
unokáim mindannyian
írva lesz a nagykönyvekben
amit el sem követhettem


II.

kifosztott áldozat
kering a tűz körül
reménye nem maradt
hiába üdvözül

ereje semmi már
párját nem éri el
attól a széltől száll
amit a láng lehel

mázsányi test se más
csak lepkényi korom
színlelt feltámadás
hogy kié nem tudom


III.

nem én halok meg itt
talán inkább önök
a szende mindenség
kívánkozik belém

sem kőre koppant fej
sem eltűnődő szív
szederjes szájszegély
nem kényszerítheti

hogy nincs mi érdemes
s fiam indulj tovább
hagyd itt e rothadó
apádat és hazád

nem én halok meg itt
talán inkább önök
tetszettünk volna bár
a forradalmat is

ahogy az írva van
kilencszázvalahány
gyötrelmes tavaszán
a puszta kéz kevés

valami cselt mutass
de álltunk szeppenők
a mikrofon előtt
és ömlött ránk a szenny

tetszettünk volna bár
a várótermi fényt
s a csípős húgyszagot
örök katarzissá

emelni akkor ott
ne háborogj fiam
nem voltunk annyian
mi mindig kevesen

mi elegen sosem
a vers is épp csak így
segít hogy élni higgy
ha már nem is leszek

csak felkanyargott füst
kertvégi kis halom
te még maradj ha tudsz
neked jut alkalom

a boncmester kezét
lefoghatod akár
talán egy percre is
és visszaszökhetek

magamnak mondani
a számon vaslakat
mit szétfeszítenek
az utolsó szavak

tetszhettem volna úgy
tetszhettem volna így
tetszettem volna ezt
tetszettem volna azt

írhatnék verseket
lehetnék tetszhalott
feküdnék ébren itt
két téridő között

de menni célszerűbb
tisztább irgalmasabb
mint tudni bárkinek
eltitkolt vétkeit

nem én halok meg itt
talán inkább önök
akik kitüntetik
mosolygó gyilkosom


IV.

ajtót kell nyitnod majd nekik
bólintasz köszönés helyett
az ott a teste vihetik
jól bírja már az ütleget

közszolgálatban rajzanak
selyemnyakkendős döglegyek
mi történt ötven év alatt
hány szétrúgott vagy tönkre tett

fejet felejt a publikum
az elgyávult emlékezet
demokrata statárium
ezt csak a gyilkos ússza meg

most ellenőrzi tar pribék
gépemen nincsenek jelek
se szubtrópus se sarkvidék
már élni nem kínál helyet

nem várhat rám se föld se ég
magam is így rendelkezek
az ott a testem hadd vigyék
égesd el minden versemet


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu