Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


Andrej Gyementyev

MŰFORDÍTÁSOKBÓL


UTÁNUNK

(Andrej Voznyeszenszkijnek)

Utánunk minden így marad.
Csak már nem élünk.
Az élet cseppnyit sem apad,
ha kiadta a részünk.

Mint forró könny, gördül tova
égről a csillag.
Lehull és nem marad nyoma.
Szokványos hír csak.

Halálomtól nem rettegek,
bár balga szándék
széttépni földek és egek
titkos kapcsát még.

Hadd maradjon egy cérnaszál,
egy láthatatlan,
s az árva csönd a lombos nyár
fölött a tág magasban.

Egy könny, hol nem húny még a láng,
egy csöndes ének.
Így volt ez eddig is talán.
S eztán is így lesz.

Megválni mégis oly nehéz
a történtektől.
a vígságtól, mely megigéz,
s az únt ügyektől.

Lép majd más újabb nyomokat
az út porába.
Vetkőzik ablakunk alatt
a szilfa ága.

Utánunk minden így marad.
Istennek hála.


VRUBEL MONOLÓGJA

Hogyha elhagysz, kedvesem,
hogyha tőlem máshová futsz,
én azt éppúgy nem hiszem,
mint ha dér lepné a májust.

Hogyha elmégy, kedvesem,
hogyha elhagysz végleg engem,
záporrá válsz hirtelen,
mélyen kéklő nyári esten.

Mert ott voltunk boldogok,
hajdan együtt arra jártunk,
zengett az ég, zuhogott,
s tócsák hűse mosta lábunk.

Hogyha elhagysz, kedvesem,
s tovatűnsz a messzeségbe,
megátkozlak … jaj, de nem,
mindörökre áldott légy Te!

Mint templomban szent ikon,
úgy maradsz meg bennem, drága,
mint a freskók a falon,
mint a rózsa vörös lángja.

S holtomiglan kérem azt
hajnalonta, éjjelente
- hallgasd meg fohászomat:
hadd lopózzak húnyt szemedbe!

Fölriadsz majd könnyesen,
s mint rég, úgy tudsz rámnevetni…
Visszatérted, kedvesem,
hűlt porom már úgyse sejti.


< >


Andrej Gyementyev
orosz költő
1928. július 16-án született.
Moszkvában él.

Honlapja:
http://andreydementiev.com/


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu