Szokolay Zoltán versei


Prejs na obsah

Hlavné menu:


A nincsvers

A RÉVNÉL


Csak az van, amiről ők beszélnek.
Amiről ők hallgatnak, az nincs.
Nem volt, nincs és nem lesz soha.
Ezt a terrort, hölgyek-urak, sehogy sem lehet,
se díjesővel, sem önként vállalt halállal,
átminősíteni magasztos jócselekedetté.

Ez a vers például nincs,
mert ők így döntöttek róla,
mielőtt még - én vagy bárki más -
megírta volna magyarul.
Amit ők fognak megírni, az pedig
már most is van, jelen időben,
potomság, hogy a betűi
még nem sorakoztak fel.

Ők szépek, mondják magukról,
mi nyilván rondák, mondani se kell.
Vígasztal-e,
hogy ők csak addig vannak,
amíg mi nem vagyunk?


< >


Naspä na obsah | Spä na hlavné menu